Édesanyja komor arccal ült, pontban vele szembe.
Látszott rajta, hogy akármi történjék is, ő nem enged akaratából. Férje felette
állt, mint egy testőr, aki akár ölni is képes lenne feleségért. Amikor eltökélt
fiára nézett, tekintete ellágyult. Sajnálkozás csillant meg smaragd zöld
szemében. Tudta, hogy fiának nem lesz könnyű dolga, ha szembeszegül édesanyjával.
A fiú sosem tűrte, ha valaki irányítani akarta, így tehát jövendőbelije
kiválasztásában is ő akart dönteni, ámde édesanyja mást szánt neki feleségül.
Ebből is adódott eme vita kettejük között, mely remélhetőleg hamarosan
megoldódik.
-
Kérlek anyám, nekünk nem kell a pénz miatt aggódnunk, így tehát nem látom okát,
hogy miért is kellene egy gazdag örökösnőt hozzám adnod – mondta, miközben
eltökélt tekintetét anyja szemébe fúrta.
-
Igazad van, ámde nem engedem, hogy ezért valami vidéki fruskát válasz
feleségül. Származásodnak és rangodnak megfelelő feleséget kell elvenned! –
kelt ki magából édesanyja, mire apja próbálta megnyugtatni, nem sok sikerrel.
-
Ő nem holmi falusi fruska, anyám. Lord Edinburg és Lady Johanni lánya.
-
De hisz ők 10 évvel ezelőtt meghaltak – gondolt vissza a szomorú balesetre az
anyja.
-
Én nem a halott szülőket kérem feleségül, hanem a lányukat, aki nagyon is él –
erre a pimasz megjegyzésre anyja dühösen fújt egyet
-
Nos, rendben, de csak egy feltétellel – egyezet bele anyja.
-
Hidd el anyám, jól döntöttél. Nagyon hálás vagyok!
-
De előbb próbára kell tenned, hogy megfelel-e ebbe a családba. Ha elbukik a
próbán, örökre el kell felejtened, értetted? – nézett rá ellentmondást nem
tűrően.
-
Természetesen. De mondja csak anyám, milyen próbákra is gondolt?
-
Először is meg kell tudnod, hogyan viselkedik a Társaságban. Másodszor fontos,
hogy bármilyen helyzetben és bármilyen témában tudjon illendően és
intelligensen társalogni. Tökéletesnek és makulátlannak kell lennie a
megjelenésének, valamint etikusan kell viselkednie minden helyzetben.
-
S ami a legfontosabb, meg kell róla bizonyosodnod, hogy csakis téged szeret, és
feltétel nélkül – vágott közbe az apja.
A fiú arcán mosoly jelent meg, majd arcon csókolta
édesanyját, biccentett apjának, s indult barátjához. Szinte már szétvette az
öröm. Övé lehet a lány, akibe gyermek kora óta szerelmes. Alig várta, hogy az
édesanyjánál újonnan elért áttörést elmesélhesse barátjának. Házuk előtt
leintett egy bérkocsit, gyorsan felugrott, s a bakon ülő férfinek megadta
barátja címét. Pár perc múlva már ott is volt. Még éppen látta, amint szíve
választottja beszáll hintójába, s komornája kíséretében elindul valahová.
Megvárta, míg a hintó kiér az utcából, majd felsietett a lépcsőn, és erélyesen
bekopogott. Hosszú várakozás után, egy idős hölgy nyitott ajtót. A férfi
mit se törődve a láthatólag szenvedő házvezetővel, berontott az ajtón, és
egyenesen a dolgozószobába ment. Barátja az ablaknál álldogált, s kifelé
kémlelet.
-
Tölts egy pohárral magadnak is, barátom – szólt oda az érkezőnek, ám rá sem
nézett – majd meséld el, hogy mi is történt a családi megbeszélésen.
Töltött magának egy jókora pohárral, majd a kandalló
mellé telepedett le. Barátja immár felé fordult, újra töltötte poharát, majd
lerogyott a szemközti székbe.
-
Nos? – meredt rá kérdő tekintettel.
-
Teljes siker. Édesanyám úgy döntött, elvehetem, de...
-
De?
-
Próbára kell tennem előtte, hogy megfelel-e édesanyám kívánalmainak…
-
Ahogy Lady Bridgestone-t ismerem, nem lesz valami könnyű dolgod, barátom… –
mondta egy sóhaj kíséretében.
-
Pont ezért kérem ebben a te segítségedre – bólintott helyeslően.
-
Nos, rendben – majd mindkettőjük arcán mosoly jelent meg.
